Frei Tamás tűpontos elemzése a koronavírus után: Mi ez a kókadt, lassú, beletörődő, szinte „robotpilótára” kapcsolt élet körülöttünk?

A kávéházakban már látom, de az utcán is látom, az életben látom, és keresem rá a szavakat. Hogy vajon mi ez? Fásultság? Fáradtság?

Mi ez a kókadt, lassú, beletörődő, szinte „robotpilótára” kapcsolt élet körülöttünk. A csend. Béke ez? A megbékélés csendje? Egy új értékrend? 

Fogyasztottunk, hogy termelhessünk, termeltünk, hogy fogyaszthassunk... pörgött egyre nagyobb fordulatszámon Magyarország, pörögtek a vállalkozások, a munkatársak, és mindent áthatott az egyre „hatékonyabbság” fétise, mindenhol, minden irányban.
Aztán most kipukkadt.

Kipukkadt?
Önök szerint mi ez az új szövet, ami körbevesz minket? Önök szerint is beletörődő fásultság, az olaszos logika, hogy két-háromhónapnyi koronavírus dráma után most kéthónapnyi szabadságnak kellene következnie? Mert ők erről beszélnek! Leállni, és kipihenni a leállást?! Vagy hogyan tovább? Kérdés ez egyáltalán? Van itt spirál lefelé? Spirál lesz lefelé? Vásárlók híján még több elbocsátás, és így még kisebb vásárlóerő, úgyhogy ősszel megint és még több elbocsátás! Vagy majd lassan mégiscsak elindul minden felfelé...
Svájc... olvasom, hogy kétszer annyi már idén nyárra a hegyekben a turisták szállodafoglalása, mint tavaly ilyenkor volt, mert mindenki menne ki a természetbe. Látom a sosem látott kirándulók hömpölygését a budai hegyekben, érzem a piknikhangulatot a Margitszigeten, de látom a szétgrafittizett lidérces pesti belvárost is, holt lelkek diszletét.

Mi van most itt? Mi ez? Ilyen marad, mert ilyen lett...?
Írják meg, hogy Önök szerint innen merre tovább, és hogy mit éreznek!
Kíváncsi vagyok!
Akarnak élni? Megint élni? Újra úgy élni, mint régen? Vagy az már nem kell... nem hiányzik! Mi lesz itt így Magyarországgal?! Be kellene robbantani a motort? Visszaküldeni például (mint néhány ország tervezi) a gyerekeket az iskolába, lecsökkenteni a nyári iskolaszünetet 4 hétre (maximum), nem nyári szünetet tartani, hanem dolgozni, tanítani, iskolába menni, lemaradást behozni, irodába menni, újra termelni, élni, kávézni, keresni, költeni, hajtani...vagy... inkább vitát kezdeni (megint csak Svájc) arról, hogy maradjon most már a home-office (ott 80% ezt szeretné), de ha már nem megy az irodába szinte senki, és otthonról dolgozik, akkor a cégek fizessék ki a lakásbérlet egy részét a munkavállalóknak, hiszen az otthonuk lett az iroda.

Szóval Önök szerint mi ez? Van egyáltalán „ez”? Vagy csak ilyen fakó lesz az élet, mint amilyen most? Fakóbb, mint volt. Sápadtabb, enerváltabb, beletörődő, akaratnélküli, döcögő... kicsit semmilyen. Eltelik. Telik az idő és az élet! Vagy valójában jól van ez így, mert csak kifelé fakó, befelé színes, egy- és párszemélyes közösségek boldogsága, amit nem akarunk többé elengedni... visszamenni a régibe, és többé nem élvezni?
Nos...?